A hagyományos fényképalbumok kézzel történő feliratozása nem csupán esztétikai kérdés, hanem komoly anyagtudományi kihívás is. Az archív biztonságú tinták, a savmentes papírok és a megfelelő rögzítéstechnika pontos alkalmazása garantálja, hogy a képek és a kísérőszövegek évtizedekig megőrizzék eredeti állapotukat anélkül, hogy károsítanák egymást.
A tinták kémiája: Miért nem mindegy, mivel írunk?
A hétköznapi golyóstollak és filctollak használata a legnagyobb hiba, amit egy hagyományos fényképalbum dokumentálásakor elkövethetünk. A hagyományos golyóstollak tintája savas kémhatású oldószereket és olajbázisú színezékeket tartalmaz. Ezek az anyagok idővel diffundálnak a papír rostjai között, sárgás udvart képezve a betűk körül, ráadásul a fény hatására gyorsan elhalványulnak. Ami még veszélyesebb: a savas gázok és folyadékok átvándorolhatnak a szomszédos oldalon lévő fényképek emulziós rétegébe, visszafordíthatatlan kémiai bomlást és elszíneződést okozva.
A professzionális archiváláshoz kizárólag pigmentbázisú, savmentes és vízálló tinta szabad használni. A pigmentált tinták (például a szén- vagy koromszemcséket tartalmazó indiai tus és a minőségi zselés archiváló tollak) nem szívódnak be mélyen a papírba, hanem fizikai kötést létesítenek a felszíni rostokkal. Ezek a pigmentek rendkívül ellenállóak az ultraibolya sugárzással szemben, nem fakulnak ki, és lúgos vagy semleges pH-értékük miatt nem bontják le a papír cellulózszerkezetét.
A papír és a rögzítőanyagok interakciója
Az album lapjainak anyaga kulcsfontosságú. A modern, kommersz papírok fapépből készülnek, amely természetes módon tartalmaz lignint. A lignin az idő múlásával savassá válik, amitől a papír sárgul és törékennyé válik. Archiválási célra kizárólag 100% pamutrostból készült, vagy vegyileg tisztított, ligninmentes, kalcium-karbonáttal pufferelt papírt szabad választani. Ez a puffer semlegesíti a környezetből érkező savas hatásokat.
A fényképek rögzítésekor kerülni kell a közvetlen ragasztást, különösen a hagyományos folyékony ragasztókat vagy az irodai ragasztószalagokat. Ezek a ragasztók szintetikus polimereket és lágyítókat tartalmaznak, amelyek az idő múlásával megbarnulnak, ragacsossá válnak, és tönkreteszik a fotópapírt. Ehelyett használjunk savmentes, poliészterből vagy polipropilénből készült öntapadó fotósarkokat. Ezek rögzítik a képet anélkül, hogy ragasztó érne a fotó hátoldalához, így a kép bármikor roncsolásmentesen eltávolítható vagy cserélhető. Ha mégis folyékony ragasztó szükséges, a metilcellulóz vagy a tiszta keményítő alapú ragasztók jelentik a biztonságos, reverzibilis alternatívát.
A feliratozás fizikája és a munkafolyamat sorrendje
A mechanikai sérülések elkerülése érdekében a feliratozást mindig a fényképek beragasztása ELŐTT kell elvégezni. Ha már rögzített fotók mellett írunk, a toll hegye által kifejtett nyomás deformálhatja a szomszédos képek emulziós rétegét, vagy átnyomódhat a következő oldalra, maradandó dombornyomott barázdákat hagyva maga után.
A helyes sorrend a következő: tervezzük meg a szöveg elrendezését halványan, egy puha grafitceruzával, rendkűl enyhe nyomással. A grafit tiszta szén, így kémiailag teljesen inert, és puha radírral könnyen eltávolítható anélkül, hogy a papír rostjait felsértenénk. Miután a ceruzás vázlat kész, húzzuk át az archiváló tollal. Helyezzünk egy sima, kemény műanyag vagy fém lapot az éppen írt oldal alá, hogy a nyomás ne terjedjen át az album alsóbb lapjaira.
A munka során kötelező a fizikai tisztaság. Kezeinkről a természetes bőrzsírok és a sós izzadság átkerülhet a papírra, ami évek múlva barna foltok formájában jelenik meg az oxigén és nedvesség hatására lezajló oxidáció miatt. Használjunk tiszta pamutkesztyűt a lapozáshoz és a fényképek kezeléséhez, vagy dolgozzunk precíziós sárgaréz csipesszel.
Száradás és az album utólagos védelme
A feliratok elkészülte után a leggyakoribb hiba az album azonnali becsukása. Bár a zselés tollak és tinták felületileg gyorsan száradnak, a pigmenteket hordozó oldószernek teljesen el kell párolognia a papír pórusaiból. Ha túl korán csukjuk be a könyvet, a száradó tinta gőzei bezáródnak a lapok közé, és kémiai reakcióba léphetnek a szemközti oldalon található fotókkal, vagy egyszerűen átmásolódhatnak. Hagyjuk az albumot nyitva legalább 24 órán át egy jól szellőző, portól védett, száraz helyiségben.
A kész albumot tároljuk száraz, sötét helyen, ahol a relatív páratartalom folyamatosan 30% és 50% között mozog, a hőmérséklet pedig nem haladja meg a 20 Celsius-fokot. A magas páratartalom elindíthatja a tinták hidrolízisét és a penészesedést, míg a közvetlen napfény még a legjobb minőségű pigmenteket is károsíthatja idővel.